HTML

Mert az ember jó ...

Segíts másokon és Isten is megsegít! Történetet ide küldj: joemberekblog@gmail.com

Friss topikok

  • H.Krisz: @jordán negatív: Igazán kíváncsi lennék, hogy hol és miben aláztam meg a nénit? Ha nem lettem voln... (2013.12.09. 04:46) Hogyan legyünk jók?
  • hohahohahohaho: @shaw_nyomaiban: ha tégedet ólvasunk, akkór úgy láccik hogy agyatlan marhák a nem cigók közö... (2011.11.09. 08:59) Miért nem avatkozunk közbe, ha vernek valakit?
  • Levéltáros: @zellerlevél: Ki tudja, talán végleg megjavultak az emberek, már nem különleges esemény, ha jó t... (2011.07.26. 22:10) Szállás és megszállás
  • fővöcsök: @Herkules Irma: Így van, megérdemelné. (2011.04.01. 14:53) A sherwoodi macskamentő
  • Levéltáros: @"the dragon": Tősgyökeres budai hajléktalanról van szó, úgyhogy nem kell félned tőle, ha megado... (2011.03.22. 10:33) A hajléktalan és én

Szerzőink

2011.04.06. 07:58 Tacskó Muki

Segítsd az öreget!

Címkék: idős néni idősek öregek weöres sándor segítés

Rita volt olyan kedves, hogy megosztotta velünk az egyik segítésről szóló, szabad versben írt történetét, köszönjük!

"A helyszín: békásmegyeri aluljáró. csúcsforgalomban beérkező hév, hatalmas embertömeg  suhan keresztül az aluljárón, kivéve egy kis pici idős nénit aki a szatyrával ácsorog a legalsó lépcsőfokon és kapkodja a levegőt... szemmel láthatóan szüksége van a segítségre, mégis legalább 6 ember elmegy mellette. én gyorsan odapattantam és kérdeztem, hogy segíthetek-e de közben már vettem is ki a szatyrát a kezéből, szépen lassan megyünk fel a lépcsőn majd megkérdeztem tőle, hogy a 143as buszhoz megy-e, úgyhogy egyből odamentem feltettem a szatyrát és őt is felsegítettem, majd leszálltam. és ennyi.

nekem másfél perc segítség volt, neki sokkal több :)"

Én meg nem állom meg, hogy az ide vonatkozó zseniális Weöres Sándor verset meg ne osszam veletek:

                     ÖREGEK 

                                                                          Kodály Zoltán mesternek

 

Oly árvák ők mind, az öregek.

 

Az ablakból néha elnézem őket,

hogy vacogó szélben, gallyal hátukon

mint cipekednek hazafelé --

vagy tikkadt nyárban, a tornácon

hogy üldögélnek a napsugárban --

vagy téli estén, kályha mellett

hogyan alusznak jóízüen --

nyujtott tenyérrel a templom előtt

úgy állnak búsan, csüggeteg,

mint hervadt őszi levelek

a sárga porban.

És ha az utcán bottal bandukolnak,

idegenül néz a napsugár is

és oly furcsán mondja minden ember:

"Jónapot, bácsi."

 

A nyári Nap,

a téli hó,

őszi levél,

tavaszi friss virág

mind azt dalolja az ő fülükbe:

"Élet-katlanban régi étek,

élet-szekéren régi szalma,

élet-gyertyán lefolyt viasz:

téged megettek,

téged leszórtak,

te már elégtél:

mehetsz aludni..."

 

Olyanok ők,

mint ki utazni készül

és már csomagol.

 

És néha, hogyha agg kezük

játszik egy szőke gyerekfejen,

tán fáj, ha érzik,

hogy e két kézre,

dolgos kezekre,

áldó kezekre

senkinek sincsen szüksége többé.

 

És rabok ők már,

egykedvü, álmos, leláncolt rabok:

hetven nehéz év a békó karjukon,

hetven év bűne, baja, bánata --

hetven nehéz évtől leláncolva várják

egy jóságos kéz,

rettenetes kéz,

ellentmondást nem tűrő kéz

parancsszavát:

 

"No gyere, tedd le."

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://joemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr822802593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása