Úgy tűnik, hogy szeretitek „az autóm lerobban és valaki segít” című sztorikat, mert főleg ilyeneket kapunk. Most is egy ilyen következik Bögyitől!

Egy most hétvégi történet, amit ezért küldök el nektek, mert az embernek aki segített rajtunk hálánkat sosem tudnám kifejezni, és úgy vélem megérdemli, hogy a róla szóló történet kint legyen a világban és mások példájára szolgálhasson.

Nagy beszélgetés és kiállatiaskodás után (mármint kisimogattam magam, cica, nyuszi) hajnali 2 körül alvás. Édesapámnál voltam, végre lejutottam... 5kor csörög a telefon (igen jelzem már napok óta nem aludtam ekkor, azóta sem), hogy apukám kedvesének a lánya ment volna hajnalban dolgozni kocsival, de az ónos eső a fagy és a köd és a lelki trauma következményének eredményeképpen hiába lassan 30-40-nel ment csak, sikeresen megcsúszott és az árokban  van, ki sem mer szállni. Hát gyors öltözés, a sofőr (apu) felébresztése kis kávéval, és irány az út. Kocs és Mocsa között az autó, az árokban olyan szerencsés pozitúrában, hogy oldalt ferdén az árokba, de ha már csak akár 5 centit tovább csúszik az autó, akkor fejjel az árok mélyén lévő fakerítésnek és akkor lett volna nemulass...

Ezen a jeges úton az autó helyzete miatt egy szimpla kis peugeot sajnos nem bírta kihúzni... magától az autó meg sem előre sem hátra, a kerekek csak pörögnek, rájövünk az elsők éppen a föld felett egy picivel...

Persze mondanom sem kell,  hogy az emberiség tanúbizonyságot mutatott megint a hogyan nem kell segíteni embertársainknak, és tovább haladni az úton mint aki nem lát semmit...

Nagy keresések után hol máshol lelne segítő kezekre hajnali 6kor az ember, mint a kocsmában, ahol újabb útbaigazítás érkezik, merre menjünk segítő traktoros kezek után. Nos, aztán sikerült egy jólelkű traktoros bácsit találni, aki ( amíg mi már lefagytunk gyerekek az út szélén) mindenféle magyarázkodás nélkül öltözött és indította a járgányt hogy kimentse a kocsit (aminek szerencsére semmi baja sem történt és emberi sérülés sem volt), és még ő szabadkozik, hogy ne haragudjanak apukámék érte, amiért csak "úgy öltözik fel". Az úgy a hideg ellen jól felöltözést és normális kantáros munkaruhát jelent. Amivel egyáltalán semmi baj sincs, sőt:)

A mi szemünk felragyog, amint meglátjuk a traktort, mert már a fejünk búbjától a lábujjunkig teljesen le voltunk fagyva, körülbelül másfél óra várakozásban a jéghidegben...Volt ott nagy fejvakargatás, aggódás, okoskodás, izgalom miatt könnyek, hogyan húzzák ki a tütüt, ami félő, hogy ha megmozdítják beborul és törik...

Aztán felettébb nagy traktoros tudásával és a fiúk erős kezeinek köszönhetően az autó sértetlenül kikerült az árokból.

Cs. Zoltán miután a sikeres akció után természetesen gondoltuk, hogy az emberfeletti segítőkészségéért cserébe egy kisebb pénzbeli juttatásba részesítjük, hogy vegyen rajta, amit szeretne, jól jön az egy ilyen jó embernek, ebben a nehéz világban.

Mire az "öreg" csak így szólal: "Ne hülyéskedjenek, rakják el a pénzt. Mindig azt mondták nekem, minden nap kell tenni egy jó cselekedetet, a mai nekem már megvolt, én örülök, hogy segíthettem." Mondanom sem kell, törtek a mécsesek, most már szerencsés sofőrünk aki biztos helyen tudhatta már az árokból kiszedett autóját és magát és eddig nem borult kis és tartotta magát sírva ölelte meg a megmentőjét hálája kifejezéseképpen. Megható pillanat volt...

Bár nem hiszem hogy olvasná, de innen is még egyszer csak megköszönni tudnám neki azt a jóságot, hogy hajnalok hajnalán a házába becsöngető idegeneknek csak jószándékból útra kelt és segített.

Édesapámra hárul, hogy mivel megköszönni mással nem tudnánk jobban (mert a szavak nem elegek) mivel "tudjuk hol lakik":D ezért valamikor a közeljövőben megajándékozza egy jófajta üveg borral, és egy névjegykártyával, hogy ha apám szakmájára szüksége lenne, bármikor hívja nyugodt szívvel.

Mert az ember jó....

böggyi