Barátaink macskát akartak. Macskát, mert szeretik, na meg a gyerekek is örülhetnek az új játszótársnak. A szibériai frankó választásnak tűnt, mert amellett, hogy a fajtára jellemző, hogy nagyon játékos, kevésbé vált ki allergiás reakciót gyermekeknél, marha szép, igaz, kifejlett korában simán veri a 12 kilót, ráadásul nem is valami olcsó jószág. Mindegy, szülőknek, gyerekeknek macska kell, szóval kevéssel később Benő kandúr elfoglalta helyét a család 3. emeleti lakásában. Mindenki boldog volt, a szülők, mert régóta akarták, a gyerekek, mert kedvükre dögönyözhették, Benő, mert dögönyözték, a szülők meg újra, hogy mindenki milyen boldog.

Benő macska szívesen lógott az erkélyen. Vélhetően nem a mélység vonzotta, inkább ösztönös kíváncsiságának, mint elfojtott szuicidhajlamainak engedelmeskedett, mikor kiugrott. Odakint bokrok, fák, virágok, galambok. Mi kell még? Bár szeretem a drámát, Benő macska nem halt meg azonnal, sőt később sem. Se macskatetem, se vérfoltok, csak ijedtség, de az rendesen. Benő macska talán beszaladt a József Attila lakótelepet határoló erdőbe vagy talán elbújt a kocsik alá, esetleg némi agyrázkódással elkóborolt, de biztosan hamarosan visszajön az erkély alá, ki tudja. Riadalom az egész családban, a macska meg sehol. Gyerekek sírnak, szülők tördelik kezeiket, az erkély alatt egyetlen macska sincs.

Korai még a gyász, helyzet van, valamit tenni kell. Hosszas keresgélés után egyikük plakátokat készít, rajta Benő képe, telefonszám, beígért magas jutalom, másikuk, még mindig a gyerekek megnyugtatásával bajlódik. Este kezdődik a plakátolás. Az elkövetkező néhány napban, akad néhány hívás, idegen macskák idegen kezekben érkeznek, vélhetően a pénz reményében. Lassanként mindenki kezdi elfogadni a veszteséget, kezdődnek a gyász napjai. Néha megmozdul a függöny, na, a Benő, leesik a lavór, na, a Benő, átrepül egy mackó a szobán, de nem repül utána senki, mindig csak keserű felismerés a vége: a Benő már biztosan nem csinálja ezeket.

Aztán vagy 2 héttel később, mikor már fel sem merül, hogy visszatérhet még jó kandúrunk a családba, idegen vezetékes számról hívás érkezik. A vonal másik végén borízű, szaggatott hang beszél, azt mondja, nála van a macska, mikor lehetne összefutni. Jönnek a sztereotípiák: valaki megint pénzt akar, biztos kell neki italra, inkább az utcára beszélik meg a találkozót, az biztonságosabb. Gyanakvás, bizalmatlanság ezerrel.

Mikor a kartondobozzal imbolyogva közeledő hajléktalant meglátja barátom, minden kétsége eloszlik: a fickó egyértelműen csak a jutalmat akarja. Aztán megkapja a dobozt, benne a teljesen nyugodt és doromboló Benő macskával, keresné a pénztárcáját, de csak annyit mond neki az idegen, hogy nem kell neki semmi, csak megtalálta a cicát, aztán meg látta a kirakott képet, és arra gondolt, hogy bár nagyon jól összebarátkoztak, valakik az otthonukban a cica nélkül most biztosan nagyon szomorúak lehetnek.